Meg az elso este, mikor megerkeztunk Baganbol eldontottuk, hogy a negy teljes napunkbol ketton biztosan hajora fogunk szallni. Igy lett tehat, hogy a harmadik Inlés napon is vizen voltunk.
Az Inle to folytatasakent kovetkezik a Sankar to, ahol szinten a vizben oszlopokon allnak a hazak, ez a videk viszont sokkal kevesbe latogatott a turistak altal. Ez nem veletlen. A mi varosunkbol, ahol a turista csorda nagy resze megszallt (Nyaung Shwe) harom orat kell a csonakban tolteni, mire az ember eleri uticeljat. Az egesz nap osszesen 6 turistaval talalkoztunk, ami igazan intim autentikus elmenyt adott.
Uj soforunk volt erre a napra, mivel jeleztem a hotelnek, hogy az elso ket srac nem igen tudott angolul, igy korulbelul csak ki tudtuk talalni az utikonyvunk alapjan, hogy eppen hol vagyunk. Inkabb egyfajta motoroscsonak taxira hasonlitott a dolog, mint idegenvezetesre.
Kicsit lelkiismeretfurdalasom volt, hogy nem a ket fiatal srac jon, de aztan ez hamar elszallt, amikor uj idegenvezetonk kozolte, hogy o a sogora a ket sracnak. A penz tehat csaladban marad.
Egy fokkal tenyleg jobban tudott angolul, ezert neha sikerult is vele "beszelgetest" folyatni.
Igy tudtuk meg, hogy regen a kulfoldiek is berelhettek motort es autot (egy ideje tiltott minden motorral rendelkezo jarmu berlese a kulfoldieknek), de a sok baleset miatt ezt betiltottak.
Nem lepodok meg, amilyen rosszak az utak. Ma olvastam, hogy a burmai uthalozat csupan 20% van leaszfaltozva.
Utunk elejen megint elhaladtunk a regi hagyomanyos modszerrel halaszo halaszok mellett, mar amennyiben ezek tovabbra sem a burmai allam felberelt szineszei. Gyanus nekem ugyanis, hogy messzirol latom, hogy a csonakjukon ucsorognek, es akkor allnak csak fel imitalni a halaszatot, amikor lathatho, hogy egy turistakkal teli csonak felejuk tart.
Eleg koran indultunk, fel nyolckor mar boven vizen voltunk, igy lathattuk a rendes halaszokat. Rengetegen voltak. Itt most egy korabbi teves informaciot szeretnek helyreigazitani. A halaszok nem azert eveznek fuggolegesen mert a tora epult falvakban nincs hely (bar szerintem ez is logikus), hanem azert hogy labuk hasznalata mellett a kezuk szabadon maradjon, amivel a halot kezelik a halak elkapasahoz.
Az utunk soran reszint a mar jol ismert tora epult falvakon haladtunk at, ahol megint amulatba ejtett a sokszinu szinte mar mesebe illo hazak varazsa. Ime itt par kep szines hazakrol, melyek vagy az Inle vagy a Sankar to egyik kis falujaban allnak.
A szines hazakkal teli falucskak latvanyat meg megszakitotta a falvak nepenek mezogazdasagi tevekenysegenek kepe.
Sok okros kocsit lattunk munka kozben. De voltak itt vizre epulo baromfi udvarok is. Vizre epult fedeles szenataroloval.
Az orszag lakossaganak 75%a mezogazdasaggal foglalkozik, mely a GDP 40%at adja, ax exportnak pedig a 35%at. Es hogy mit is expportalnak? Foleg rizst, ezen kivul pamutot, nadcukrot, dohanyt, szezamot es mogyorot (amibol minden barban adnakes kis picike itt). Itt eszik a legtobb rizst a vilagon, evi 20kgt. Teljesen onellato az orszag, es meg Bangladesnek es Sri Lankanak is jut.
Amikor megerkeztunk a hosszu ket tavat osszekoto csatornabol a Sankar tora, ilyen vizi jacintok kozott kellett atvagni, tiszta vizfelulet nelkul. Nagyon kulonleges volt.
Elso allomasunk a Sankar to partjan a Tharkhaung kolostor volt, melynek 236 stupaja (nemelyik a 17. szazadbol) kulonleges hangulatot adott a helynek. De leginkabb a kilatas volt az, ami miatt erdemes volt korbenezni. A tonak ezt a reszet nagyon benotte a novenyzet, tele van viraggal, es elettel a videk.
Tharkhaunggal szemben a viz kellos kozepen egy kis szigeten, melyet ellepett a novenyzet all par nagyon regi sztupa rom, Samkar romjai. Nem sikerult kideritenem, hogy ezek mikor epultek. Sajnos a soforunk nem tudott minket a kozelebe vinni, mert a viz allasa miatt megkozelithetetlen volt. Van, hogy teljesen viz alatt van. Meg tulsagosan kozel voltunk az esos szezonhoz, hogy partra lehessen szallni.
Kovetkezo allomasunk a rizsbor fozde volt. Mas neven sake (japanul). A kolostortol ket percre csonakkal talalhato ez a mesebeli hely. Alapvetoen nem erdekelt a rizses alkohol, de mivel nagyon szep helyen volt, es egy osi muhelyrol van szo meglatogattuk.
A birtok a semmikozepen terult el, a kertje hatalmas papaya, mango, banan es meg ki tudja milyen fakkal volt teli.
A rizsbort ezen a helyen mar tobb mint szaz eve keszitik, a tulaj dednagyapja alapozta meg a tevekenyseget, es azota is pont ugyanigy keszitik az alkoholt. Nicolas megkostolta, azt mondta nem annyira rossz. Vettunk is egy uveggel ajandekba az apukajanak.
Az alkohol elkeszitesehez eloszor megfozik a rizst hatalmas lapos edenyekben ebben a kemenceben.
Ezutan kiontik kihulni.
Elesztot kevernek hozza.
Majd beleontik ezekben a nagy adagedenyekbe, ahol erlelodik azt hiszem harom honapig.
Ezutan felmelegitik az edenyeket, es desztillaljak nagyon hosszan, es a parlat bambusz csoveken keresztul erkezik at a masik agyagedenybe, ami ketfalu, belul viz van azert, hogy lehutse a parlatot. Ehhez annyira nem ertek. Harom fele variacioban keszul az alkohol 20, 40 es 60 szazalekosban.
A helyhez tartozik egy jo kis etterem amit a tulaj csaladja vezet. A magas labakon allo etterembol fantasztikus kilatas nyilt a to medrere.
Itt probaltam ki eloszor es utoljara a kokuszdio vizet. Azert utoljara, mert nekem nem izlett egyaltalan...
Biztos en vagyok a nagy tudatlan, de eddig nem ertettem, hogy hogy lehet a kokuszdio zold es utana amit mi a boltban veszunk az a barna szoros kicsi meretu valami.
Mint kiderult nem ketfajta gyumolcsrol van szo. Eloszor ilyen zold a termes, amiben nagyon sok viz van, a feher kokuszhus meg eleg puha ekkor. Levagjak a hatalmas gomboc tetejet, szivoszalat dugnak bele es ugy isszak. A tengerparton kesobb mindenhol ezt arultak.
Ha nem szedik le a fiatal gyumolcsot szep lassan megkemenyedik belul a husa, feherre valtozik (elotte kocsonyas altatszo szinu) es ez a feher kereg is megvaltozik.
Ami meg nagyon erdekes volt ebben a turaban az az, hogy utkozben betekintest nyerhettunk a helyi falvak, legtobbjuk a vizre epult, hetkoznapi eletebe. Olyan volt ez mint egy kandikamera.
Itt peldaul uj hazat epitenek. Az acsmesterek szama annyi mint a bambusz rud amit tartanak...
Ahogy a to kornyeken mindenutt itt is a to vizeben mosnak a nok
Es furdenek is
O is epp furdik
Ez a holgy pedig valamilyen narancssarga fonalat szaritott egesz nap, amit az oda es vissza utunkon is megcsodalhattunk
A holgy eppen a helyi boltban vasarolt egy kis porehagymat
Egy masik helyi bolt, jo sok hirdetessel, ahova szinten csak vizen lehet eljutni
Nem tudom mennyire latszik a kepen, de a haz alatt van a "garazs" ahova mindig beallnak a hajokkal. Ez mar csak azert is praktikus, mert igy nem esik bele az eso, szaraz marad a jargany.
A kovetkezo allomas egy ujabb pagoda, ujabb sztupakkal. Ide a kilatasert mentunk.
Fentrol sikerult lefotozni az egyik to menti falvat.
Meg ezt a jo nagy pokot. A kepet vagy 10 meterrol keszitettem, ezert nem latszik hogy a pok kb tenyermeretu.
Na es itt jon a lenyeg. Errol a helyrol azert keszult nagyon keves kep (bar sztupabol mar igy is eleg ami van), mert ez a kutya vegig kovetett minket, mi meg be voltunk tojva hogy szepen fogalmazzak.
Mar korabban emlitettem, hogy sok a kobor eb. Mind pont igy nez ki. Sosem lehet tudni melyik veszett. Altalaban artalmatlanok es nem foglalkoznak az emberrel. Egy nap soran ha csak ugy setal az ember korulbelul osszesen 70el talalkozik. Tehat alapvetoen semmi felnivalonk, csakhogy ezen a hatalmas helyen egy darab turista se volt. Amikor kiszalltunk a csonakbol ez az eb egybol hozzank szegodott, sosem tagitott mellollunk, leginkabb mogottunk volt. Nem jo erzes na. Ekkor Niconak jott a nagy hadi terve, hogy az egyetlen nalunk levo kaja az ket csomagolt keksz. Es szerinte, ha a kutyanak adja az egyiket akkor lehet, hogy eltagit melollunk, mint egyfajta fizetseg. Nem tudom honnan vette ezt a hulyeseget, mindenesetre kibontott a zsebeben diszkreten egy kekszet, hogy ha kell beveti. Innentol meg attol felt, hogy biztos a kutya erzi a keksz szagot es majd megtamadja.
Mikor felertunk a kolostorhoz vagy pagodahoz, ahol bent vegre tobb helyi is volt (turista persze egy se, mert szerintem ez nincs is rajta a turista terkepen), akkor ott volt egy masik pont ugyanilyen eb, aki ezt az ebet tejesen leugatta es elkullogott. Ettol mi is megijedtunk, hogy akkor a masik meg veszelyesebb. De csak ravettuk magunkat, hogy bemenjunk. Miutan kijottunk hu idegenvezeto eb baratunk ott vart, es lefele is folytatta velunk az utat. Na itt keszult ez a foto, ahol epp megnyalja az eb a szajat Nicolasra nezve. Vegul hiven lekisert minket mi meg tovabballtunk egy jo nagyot rohogve.
Mar korabban emlitettem, hogy sok a kobor eb. Mind pont igy nez ki. Sosem lehet tudni melyik veszett. Altalaban artalmatlanok es nem foglalkoznak az emberrel. Egy nap soran ha csak ugy setal az ember korulbelul osszesen 70el talalkozik. Tehat alapvetoen semmi felnivalonk, csakhogy ezen a hatalmas helyen egy darab turista se volt. Amikor kiszalltunk a csonakbol ez az eb egybol hozzank szegodott, sosem tagitott mellollunk, leginkabb mogottunk volt. Nem jo erzes na. Ekkor Niconak jott a nagy hadi terve, hogy az egyetlen nalunk levo kaja az ket csomagolt keksz. Es szerinte, ha a kutyanak adja az egyiket akkor lehet, hogy eltagit melollunk, mint egyfajta fizetseg. Nem tudom honnan vette ezt a hulyeseget, mindenesetre kibontott a zsebeben diszkreten egy kekszet, hogy ha kell beveti. Innentol meg attol felt, hogy biztos a kutya erzi a keksz szagot es majd megtamadja.
Mikor felertunk a kolostorhoz vagy pagodahoz, ahol bent vegre tobb helyi is volt (turista persze egy se, mert szerintem ez nincs is rajta a turista terkepen), akkor ott volt egy masik pont ugyanilyen eb, aki ezt az ebet tejesen leugatta es elkullogott. Ettol mi is megijedtunk, hogy akkor a masik meg veszelyesebb. De csak ravettuk magunkat, hogy bemenjunk. Miutan kijottunk hu idegenvezeto eb baratunk ott vart, es lefele is folytatta velunk az utat. Na itt keszult ez a foto, ahol epp megnyalja az eb a szajat Nicolasra nezve. Vegul hiven lekisert minket mi meg tovabballtunk egy jo nagyot rohogve.
Amikor tul voltunk a kutyas kalandunkon a csonakhoz visszaterve egy rakat gyerek vart minket, vagyis nem minket, hanem az "iskolabuszt" azaz hajot.
Pao gyerekek voltak, a szines taskajukrol fel lehet oket ismerni. Korabban mar irtam errol a nepcsoportrol.
Gyerekek az "iskolabuszra" csonakra varva.
Az indulo "iskolabusz"
Az iskola, ami elott mar nagy a dugo
Hazatarto kisfiu . A gyerekek altalaban nagy evezocsapasra kapcsoltak, amikor meglattak minket a fenykepezogeppel. Szeretnek villogtatni a kis krapekok.
Egy masik "iskolabusz"
Hazatarto tinedzserek
Apuka viszi haza a kisfiat
Ok mar a jovo gyermekei a motoros csonakkal. Csak semmi evezo
O pedig valoszinuleg az iskola rosszcsontja, akit a szulei elfelejtettek iskola utan felszedni, ezert ott rostokol a suli elott, es mar nagyon unja magat
Ez a kedvenc fotom. A gyerekek jobbra lelkesen integettek nekem a fotohoz, amikor egyszer csak beleszaguldott a fotoba ez a motoros csonak a gyerekkel
Hazafelé megalltunk a kelai uszokerteknel. Ez az alabbi kep azonban nem ott keszult, hanem meg reggel a to kozepen, ahol egy csomo kornyekbeli lakos szedte ki a novenyeket a folyobol, melyre az uszokertek epulnek majd. Korabban leirtam, hogy hogy mukodik a rendszer, na most sikerult azt is latni, hogy honnan jon a novenyi alap.
A kertek kozott csak pici lapos hajoval lehet kozlekedni, ezert mi csak fo csapason tudtunk kozlekedni.
Lattuk tobb gazdat, akik a nap vegen elindultak a leszedett termekkel. Ez leginkabb zold padlizsan es paradicsom volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése