Shwe Yan Pyay kolostor
Utunk elso allomasa a varostol ket kilometerre eszakra fekvo kolostor. Alapvetoen semmi kulonos, mar tobb ilyet lattunk. Elso latasra csak a bebi cicak voltak szorakoztatoak. Egyebken az 1900as evek elejen epitettek a kolostort teljesen fabol.
Az ablakbol ferfiak figyeltek, akik idejottek megpihenni a nagy forrosag elol es elkolteni az ebedjuket.
A templomokban sokszor latni ilyen aldozati ajandekot, de most eloszor lattam faragott gyumolcsot, dinnyet.
Bent pedig ket kiscica vitte el a showt, akiket eleg nehez volt lefotozni.
Amikor kijottunk a kolostorbol, egy rakat szinesruhas embert lattunk meg es hangosan szolt a zene.
Ekkor ertettuk meg, hogy valami nagyon erdekes kellos kozepebe csoppentunk. Nagy mazlink volt, es ebben a mazliban rajtunk kivul ha meg ket turista osztozott. Szoval teljesen autentikus volt az elmeny.
Tortent ugyanis, hogy a kolostor eves unnepe pont akkor vette kezdetet.
Az emberek kulonfele csoportokban vonultak fel. Eloszor a gyerekek, ahogy az elozo kepen lathato. Mindenfele nepi hangszerekkel csaptak zenebonat es melle tancoltak nagyon lelkesen.
Mint kiderult ennek az unnepseg celja a kolostor szamara az evi szukseglet begyujtese. Ez nem csak penzbeni szuksegletre vonatkozik, hanem targyira is. Az egyes csoportok hatalmas emelvenyeket keszitettek, amiket a ferfiak botokbol keszult szerkezettel emeltek fel es hordoztak korbe. Ezen az emelvenyen voltak az adomanyok. Eleinte nem ertettuk, de szerencsere sikerult egy angolul jol beszelo burmait talalnunk, aki ravilagitott, hogy miert is hordoznak korbe fogkefeket es vizforralokat, nem beszelve az ejjeli kisparnakrol.
Az utobbi emelvenyen plasztikkal bevont penzek voltak.
A kulonbozo csoportok kor, nem es etnikum szerint oszlottak fel.
Voltak fiatalabb kislanyok, idosebb asszonyok az Inthaknak, ok azok akik a tavon laknak. Nagyon szines ruhakban vonultak fel, fejukon bambusz kor alaku kalapot viselve vagy pedig esernyot viselve, zold, pink es narancssarga ruhaban voltak.
A masik nepcsoport a Pa-ok, akik altalaban fekete vagy leginkabb indigokek ruhat hordanak, es szines kendot kotnek a fejukre. A ferfiak csak egy kor alakban, a nok viszont teljesen befedik a fejuket ezzel a nagyon szep szines kendovel. Ezt a fesztivalon vettem eszre, hogy egy nagy szarvat is tettek a turbanba. Majd meg utana kell neznem, hogy ez mi meg mit jelent. A hetkoznapi viseletukben csak a kendo van.
Nem csak mi voltunk kivancsiak az esemenyre, hanem az egyes nepcsoportok nem felvonulo tagjai is.
Kitalaljatok, hogy ok melyik etnikumhoz tartoznak a ruhajuk alapjan?
Miutan elmerultunk a helyi nepi kulturaban megint bringara pattantunk. Elmentunk rizsfoldek mellett, es ott sutkerezo okrok mellett.
A bicikli utunk ez utan del felé folytatodott, uticelunk Maing Thauk, egy kicsi falu, mely a vizre epult.
Nagyon nagy meleg volt, es a bringak azok az igazi regi nehez valtonelkuli bicajok voltak, amiket gyerekkorunkban hasznaltak az emberek utoljara. Nekem meg van egy otthon, de az biztos, hogy nem vagnek neki egy 30 kilometeres utnak vele.
Utkozben elmentunk tobbszor szarvasmarha kocsit vezeto parasztok mellett. En meg ilyet nem lattam sosem, loval igen, de okorrel nem
Aztan volt ez a ficko aki mezitlab maszott fel a villanyoszlop tetejere levagni a faagakat korulotte. A helyi karbantartok… Csak, hogy ezt mi nem tudtunk elore, es feltunk, hogy ez egy orult aki csak ugy felmaszik. Szerencsere az aram le volt kapcsolva. Az viszont, hogy az egyszal semmivel ment oda fol egy sima vietnami papucsban az durva.
Amikor a kis faluhoz Maint Thaukhoz erkeztunk ezt a hosszu (600 meteres) hidat lattuk meg. Egyedulallo faszerkezet, amin nagyon kellemes naplementekor setalgatni. Kicsit furcsanak tartottuk, hogy minek ilyen hosszu hid, ha a kikoto ugyis a part mellett van. De aztan rajottem. Allitolag a to sokszor akar is tud szaradni a szaraz szezonban. Nemes egyszeruseggel szukseguk volt egy olyan hosszu hidra amirol akarmilyen keves is a viz be tudjanak szallni a csonakjukba.
A hidrol ralatasunk volt a vizen lebego kertjere a falunak, amirol mar korabban irtam. Leginkabb paradicsomot lattam a kertekben.
Egy oreg bacsi rankbeszelte a szolgaltatasat, miszerint atvisz minket a hidtol a viz masik reszere, ahol az egyetlen etterem volt, amit az utikonyv ajanl. Utobbi szerint egyebkent a "taxi" nem kerul penzbe; a bacsi viszont nem beszelt angolul, ezert errol nem tudtuk meggyozni. Vegul elvallalta a 10 meters fuvart. Eleg kis vacaknak tunik ez a csonaktekno, ami egyebkent ugyanolyan nagy szamban fordul elo, mint nagy motors tarsa amivel a turistakat viszik korbe a tavon, illete amellyel az arukat,, es a munkasokat szallitatnak
Szoval eleg lapos kis joszag ez, es amikor elment mellettunk egy hullam mindig csak egy centi valasztott el attol, hogy a viz bejojjon.
Hazafele beugrottunk a Red Mountain nevezetu boraszatba. Myanmarban egyedulallo a hely. Hiszen ezen kivul csak egy kozeli helyen termeztenek meg bort, ott nemet is francia volt a tulaj.
A naplemente erdekes volt, este onnan, NIco szerint a bor viszont hihatatlan
Nem akarmilgen masszazs volt am ez, birmait kertem, ami elvileg gyengepp mint a thai, de szinten ruhan keresztul van. Egesz kellemes volt.
Itt alabb pedig annak az etteremnek az egyik este kihozott taljat lehet latni, ahol vegul haromszor is visszatertunk enni.
Ennek a menunek a lenyege, hogy sok minden igazi myanmari kajat (leginkabb curry) tartalmaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése