Kicsi a vilag
Leven, hogy a buszunk koran reggel indult a reggelit a szokottnal meg korabban fel 7kor kezdtuk el. Ekkor tortent az az igen varatlan dolog, hogy belebotlottam egy ismerosbe. Nem tudom, hogy de nekem ehhez valamifajta tehetsegem van, hogy teljesen hihetetlen helyeken futok ossze regi ismerosokkel.
Eloszor olyan ismeros volt a figura, gondoltam elozo este lathattam a hotelben valahol. Aztan odajon es mondja, hogy ismerjuk egymast, akkor mar tudtam is. Meg tavaly amikor munkat kerestem talalkoztam egy sraccal aki egy energias kutatointezetnel dolgozik, a linkedinrol ismerem egyebkent, tehat valojaban nem is ismerosom. Akkor adott par tippet, es elmondta, hogy naluk eselytelen, hogy munkat szerezzek, mert kihalasos alapon megy az a par pozicio amijuk van.
De legalabb egy jot ebedeltem vele.
Eztan egy jo fel evvel kesobb a 30. szulinapomat unnepeltuk a baratokkal egy nagyon jopofa barban, ahol megint lattam a sracot, de gondoltam, hogy ugysem ismert fel.
Na erre most a vilag vegen Baganban Burmaban, pont elotte este erkezett meg a hotelbe, ahol mi is voltunk (csak ugy itt megjegyzem, hogy a kornyeken biztos van minimum 100 hotel, es azert Burma meg mindig nem Thaifold, ami a turstiak letszamat illeti).
O egyebkent naszutra jott ide, elotte par nappal hazasodtak ossze. Na es meg a hab a tortant, hogy nem csak Baganban, de az utolso allomasunkon a tengerparton Ngapalin is ugyanaz lesz a szallodank, raadasul ugyanazokkal a repulokkel ugyanazon a napon megyunk haza. Na hat kicsi a vilag.
Busz ut avagy utazas kulturakon at
Egy eleg jo minosegu tavolsagi busszal utaztunk. Termeszetesen csak turistak voltak rajta. Bor ulesek, szinte fekvesig dontheto. A JJ VIP Expresszt csak ajanlani tudom annak, aki a vilag eme tavoli szegletebe utazik.
Nagyon erdekes volt az ut. Az uthalozat minosege viszont hihetetlenul rossz. Olyan volt, mintha egy hullamzo hajon ulnenk. Mar korabban leirtam, hogy milyen kezdetleges modon epitik az utakat, ezert nem is csoda. Altaban nem torekednek arra, hogy amikor egy melyedes van az uton azt athidaljak, hanem minden kituremkedeset es bemelyedeset koveti az « aszfalt » a foldnek. Ezert sok az osszegyult viz az uton , amin esos evszakban nem is tudom hogy kelnek at,mert mart igy is lattam olyat, hogy felmeteres volt a viz, pedig ritkabban esik. Itt a tavolsagok nagyon nagyra nonek a rossz minosegu utak miatt.
Alapvetoen keves a szemelyauto. Nagyreszt buszokat lehet latni, illetve a helyieket kis minibusznal is kisebb buszon mindenhol. Amugy ez nem is baj, mert kamionbol melyek a falukba es varosokba hordjak az elelmiszert, es katonai nagy jarmuvekbol nincs hiany. Itt ha az igazi globalizacio utjara lep az orszag nagy bajban lesznek a szuk rossz minosegu utjaikkal, foleg a hegyekben.
Jok ezek a kepek, ahol a fejuk pont egyvonalban van a busszal. Hihetetlen, hogy ezeknek az embereknek mennyire nincs felelemerzetuk. Hosszu kilometereket kepesek megtenni a minibusz tetejen egy szal korlatban kapaszkodva. Lent a platon vannak a nok es a gyerekek, fent pedig a ferfiak.
Kozvetlenul Bagan utan eloszor a rizsfoldeken vezetett at az utunk.
A fotokat elore szolok, hogy ne nezzetek esztetikai szemponbol, mivel a buszbol lottem mindet.
Olyan mintha visszamentunk volna az idoben. Okrok huzzak a faeket, igy muvelik meg a foldet a foldmuvesek. Nem viccelek, de en ezt csak a tori oran hallottam, hogy mukodik. Szerintem mar az en gyerekkoromban sem igy csinaltak.
A kovetkezo taj az a dzsungel volt. Olyan zold, amilyet meg sosem lattam, nagyon magas paratartalommal. Ezt a tajat a bananultetvenyek uraltak, es a voros iszapu folyok. Tisztara mint a filmekben. Az utak nagyon kanyargosak voltak, es csak halat tudtam adni, hogy a nappali utat valasztottuk, es nem az ejszakait ugymond idosporolas celjabol. Egyreszt lemaradtunk volna a valtozatos tajrol es azert az picit felelmetes lett volna.
Ezen a reszen alltunk meg ebedelni is egyebkent egy kis faluban. Hatalmas etterem, es kicsit ketsegeket kelto kosz. Nicolas evett egy tesztalevest, en is megkostoltam, nem volt rossz, de az ut tartamara maradtam a chips coca cola menunel, ami mar eddig is bevalt, mikor nem volt biztos, hogy a kajat az en europai gyomrom is meg tudna emeszteni. Eddig bejott a taktika. Persze fogyni biztosan nem ettol a menutol fogok.
Az utat egyebkent nemes egyszeruseggel a kaposztak utjanak (a selyem ut utan) neveztem el. Megszamlalhatatlan mennyisegu kaposztakat szallito kamion jott szembe. Nehez volt fotozni, de higgyetek el nekem az a sok feher gomboc mint gyonyoru mertani pontossaggal elrendezett kaposzta.
Az utolso kepen pedig mar nem messze jarunk a celallomasunktol, egyre tobb lett megint a vizzel elarasztott terulet (rizsfoldek, tavak).
Hotel
Amikor meg otthon a hoteleket keresgeltuk az volt a nagy kerdes, hogy az elozohez hasonlo luxusban szeretnenk tolteni a nem is rovid ot ejszakat, vagy pedig inkabb az elso mandalayi szallasunkhoz hasonlo kevesbe kenyelmes kornyezetben, amde olyan emberek kozott, akik valoszinuleg nagy segitseggel lehetnenk szamunkra utunk megtervezesekor. Utobbit valasztottuk, es egy pici kis csaladi vallalkozas uzemeltette guesthouseba jottunk. A booking oldalon olyan jo kommentek voltak roluk, hogy en mindenkepp ide akartam jonni. Megerkezesunkkor friss hazi gyumolcslevel vartak. Lehetett valasztani papaya, banan, sarga es gorogdinnye es lime kozul. A szobankba hoztak utana a fantasztikus italt. A szoba maga eleg tagas, itt is nagy aggyal (valamiert itt a ket meternel szelesebb agyak a divatosak, amiben a parok meg se talaljak egymast). Hihetetlenul kedvesek amugy. Barmiben segitenek, mindent lefoglalnak, es az arak amelyeket ajanlanak meg olcsobbak is mint az utikonyvben leirtak. A kis haz a folyo csatorna partjan fekszik es nem messze van tole a piac. Hasonlo piac, mint amit Baganban lattunk , ezert nagy errefele az elet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése