Harmadik teljes napunkon Vinales felé vettuk az iranyt. A turistak egyik fo uticelja fele, mely mindennek ellenere meg tudta orizni ember es nem turistacentrikus mivoltat. Az emberek meg mindig mosolyognak a ujonnan erkezettre, anelkul, hogy barmit rank akarnanak tukmalni. Ez igy visszamenoleg nagy erteke Vinalesnek.
Bevallom oszintem picit elegem lett Kubabol a havanai ket nap utan, ezert nagyon jol jott az, hogy vegre a hires Vinales videkre latogathattunk. Akarki akit ismerek es erre jart, odakat zengett a regiorol.
Reggel elkoltottuk utolso reggelinket a havanai szallasunkon, amit nagyon szerettunk. Ahogy a buszhoz indultunk, egy jo par percet kellett setalnunk az ebredezo varoson. A reggel nyolcas busz indulasa azt jelentette, hogy lattuk az embereket munkaba menni, a gyerekeket iskolaba. Es valahogy megbekeltem a varossal hirtelenjeben. A hetvege hangulata teljesen mas volt, az csak a turistakrol szolt, de most egycsapasra belpillantast nyerhettunk a varos igazi lakossaganak eletebe.
Azt a kis malort leszamitva, hogy a szobank kulcsa nalunk maradt, amit vegul egy hotel recepcion adtunk le, mivel a busz indulasaig mar csak 5 perc volt, az elso buszos tapasztalatunk eleg jol alakult. Mindenkinek ajanlom ezt a kozlekedesi format a szigeten, eleg olcso, kenyelmes, es gyors, viszont erre az utszakaszra Havana-Vinales a legnehezebb jegyet szerezni. Fo szezonban honapokkal elore le kell foglalni a Viazul jegyet, nekem foszezonon kivul mar harom honapra elore sem volt jegy. Erre jo alternativa a hotelben foglalhato Transtur, ha valaki olyan olvassa a blogomat, aki Kubaba keszulni, nyugodtan irjon uzenetet es elmagyarazom, hogy kell megvenni a jegyet.
Vinalesbe az elso percen beleszerettem. Hihetetlen cuki, ez a legmegfelelobb szo ra. Az emberek is cukik, de hogy meg a hazak. ! Mesebeilloek. Mindegyik elenk szinure festett, kis takaros, verandaval, tetoterasszal.
Helyi kis baptista templom, hupikék, mint az épületek nagy része:
Sok haz mogott felbukkannak a Mogotok, amik kis hegyek, melyekrol a volgy hires. A hegyek karsztos kepzodmenyek.
A varos egyertelmuen a turizmusnak koszonheti gazdagsagat. A varos szinte osszes hazat casa particularra alakitottak. Korabban irtam, hogy ket evvel ezelott, amikor a rendszer enyhulni kezdett (legalabbis Amerikaval ujra felvette az orszag a kapcsolatot), hirtelen rengeteg turista lepte el az orszagot, ami itt Vinalesben eleg latvanyos volt, hiszen nem volt eleg szallas a sok turista befogadasara, az emberek halozsakokban aludtak a foteren. Ma mar ezt nehezen tudom elkepzelni. A hazak 90%a ad ki legalabb egy szobat. Sokszor nem is ertem, hogy hogyan, igazan csopnyi kis hazak is adnak ki szobat. De kerdem en, akkor hol alszik a csalad. A szobak egyebkent nagyon kis takarosak, olyanok mint egy hotel szoba, klimaval, hutovel, szep nagy furdoszobaval.
A szallas boseges reggelit ad, es lehet kerni vacsorat is. Mi egy nagyon kedves csaladnal szalltunk meg , a Nedelka es Livan hazasparnal, nem messze a kozponttol, de egy csendesebb utcaban, a botanikus kert mellett. A hazak egyebkent gyakran viselik az ott lako par keresztneveit, igy mindig Casa (haz) Noi nev y ( es spanyolul) Ferfi nev. Reggelire nagyon sok gyumolcsot kaptunk mindig, illetve frissen keszitett gyumolcs levet. Ez sokszor goyave dzsuz volt, amit nem sikerult megszeretnem a kubai nyaralas alatt. Nagyon furcsa izu gyumolcs szerintem. Ezen kivul sok ananaszt, gorogdinnyet, es a madeirai nyaralasunk ota egyik kedvencem, papayat adtak. Ez utobbit Nicolas nem eszi meg sosem, szerinte hanyas illata van…De nem csak szerinte, az utazasunk soran talalkoztunk tobb europaival es senki sem ette meg a papayat. Ezen kivul kaptunk itt meg palacsintat, tojasrantottat stb. Tehat igen bosegesen meg lehet reggelizni.
Vacsorat ketszer is kertunk a szallasunkon, mivel az elso delben elkoltott ettermi ebed annyira nem tetszett. Sok helyen olvastuk, hogy sokkal jobban lehet enni a casa particularokban mint ettermekben. Ok ugyanis nagyon erdekltek abban, hogy a turistak jol erezzek magukat, egy rossz ertekeles tonkreteheti az uzletet.
Altalaban a menu a kovetkezo : chips (banan, edesburgonya vagy rendes burgonya) , leves (sokszor komenyes fekete bab leves, ami nagyon finom, vagy currys zoldsegleves), foetel (diszno, csirke, barany neha, hal, languszta, garnelarak) rizzsel, zoldbabbal es zoldsegekkel (uborka, kaposzta, paradicsom MINDIG), desszertnek pedig gyumolcsok (papaya, banan, mango, ananasz, mamaya), vagy rizspuding fahejjal.
Eddig arrol meg nem irtam viszont, hogy de vajon mit is csinaltunk Vinalesben.
Megerkezesunk delutanjan felfedeztuk picit a varost, majd kis piheno utan, elindultunk elso setankra. Az uticel egy paladar (aki nem emlekszik ra, ezek a hazi ettermek), egy magaslati ponton, ahonnan be lehet latni az egesz volgyet.
Vinales ugyanis egy termekeny termofolddel megaldott volgy, melyet az ugynevezett mogotok, kis karsztdombok szegelyeznek. A Vietnamban talalhato Bay Halongra emlekeztet, ahol a vizbol nonek ki ezek a kis hegyek.
A volgy eredetileg termeszetesen nem a turizmusbol elt, mai napig nagyon fontos megelhetesi alapot kepez a mezogazdasag. Minden gyerek lohaton szuletik, a foldmuvesek meg mai napig a hagyomanyos ekevel muvelik a voros szinu foldet.
A leglatvanyosabb mind kozul a vegelathatatlan dohany mezok sokasaga.
Leginkabb dohanyt, maniokat es kavet termesztenek. Minden egyes kis mezo mellett ott van a fabol es palmalevelekbol epitett dohany szarito pajta.
Mivel internetunk nincsen, ezert egy elore letoltott internetes terkeppel (maps.me mindenkinek nagyon ajanlom) probaltunk tajekozodni. A hatranya ennek az, hogy nem nagyon lehet tudni, hogy az ut amin elindul az ember valojaban milyen. A mi utunk is ilyen volt. Mar az elso fel kilometernel eltunt, beszantottak. Pont akkor haladt vegig az ekejevel egy gazda a foldjen, szerintem o tuntethette el.
Nagy nehezen ratalaltunk az utra, majd egy kutya szegodott hozzank.
Aki ismer tudja, hogy en elegge tartok a kobor kutyaktol. Eleinte tole is, de aztan rajottunk, hogy egy nagyon baratsagos joszag, aki erezhette, hogy tartunk tole, ezert eloszor nagyon tekintelyes tavolsagbol kovetett minket, majd mindig kozel jott, aztan elorefutott. O mindig tudta merre kellene mennunk, pedig a semmi kozepen voltunk, se haz semmi, csak kis utak, amik sokszor 2 meter melysegu nagyon szuk kiszaradt patakok nyomdokaiban vittek vegig. (na jo itt a foton nem tunik valami felelmetesnek belatom, de ott az volt ;)
Sokszor a rossz iranyt valasztuttuk, o elindult a jo uton, de beert minket, majd rajottunk, hogy o jobban tudta… Tenyleg nagyon ossebaratkoztunk. Foleg Nicolast kovette egyebkent.
Rajottunk, hogy ot valamiert nagyon szeretik a kutyak, pedig o sincsen oda annyira ertuk. Akar hova megyunk Kubaban mindig egy kutya utitarsaul szegodik. Aki a blogot olvasta, volt egy ilyen esetunk Burmaban is.
Mielott felertunk a magaslati ponttra egy eleg nehez csuszos sziklas terepen kellett felmenni nagy hirtelen szintkulonbseggel. A kutyus vegig mellettem jott szorosan es amikor megpihentem bevart, mintha segiteni szeretett volna.
Mikor felertunk gyonyoru latvany tarult elenk, amit ket percig elvezhettunk, ugyanis hatalmas tropusi eso kezdett esni.
A kis etterem elott levo teraszrol mindenki befutott az etterembe, ahol joval kevesebb hely volt, mint kint. Igy hirtelen egy 40nmes kis szobanyi helyen talaltuk magunkat allva, a viz csopogott mindenkirol, es azok a vendegek akik ettek a kezukben tartottak a tanyerjukat. Miutan eleredt az eso kimentunk, leadtuk a rendelest, majd megint eleredt, igy vegul bent ettunk. Itt talalkoztunk egyebkent megint a francia parral, akikre a repteren kellett varnunk elso este 2 orat anélkul, hogy vegul osszefutottunk volna veluk ott. Innentol kezdve egy heten keresztul minden programot egyutt szerveztunk, aminek egyreszt anyagi masreszt technikai okai vannak. Sokkal egyszerubb volt igy taxit megosztani, kirandulasokra befizetni.
A kovetkezo posztot csutortok este teszem fel, az sokkal erdekesebb lesz, ugyanis beszamolok a lovasturankrol, ami Vinales fo latvanyossaga.
Ime par kép meg Vinalesrol, amit a kovetkezo posztomban ugysem fogok megemliteni:
A foteri nagy templom kulonbozo napszakokban :
Autoszerelo muhely
Kuba a kozlekedesi eszkozok vegtelen lehetosege. Mivel ebben az orszagban igazan se auto, se nagyon jol mukodo tomegkozlekedes (nagy varosokat leszamitva), az emberke ugy jutnak el egy pontbol a masikba, ahogy tudnak. Leggyakrabban hinton, vagy lohaton (ez alol csak Havana es talan Santiago kivetel), ahol ezekbol keveset latni, a tobbi varosban, pedig annyi van minimum, mint egy holland varosban a biciklis.
A kep a sokfele alternativa kozul negyet mutat be, egyszerre.
A kulonbozo, leginkabb orosz, teherautok hatuljan utazo "tomegkozlekedok" a leggyakoribb latvany. Mivel auto nincs, a taxisok leginkabb a kulfoldieket vadasszak, jobb hijan platos teherautokat valtoztattak at "bussza". Vannak olyanok, amiknek meg zart hattere is van.
Gyogyszertar, ez meg egeszen tele is van.
Jatszoter, engem inkabb kisertet parka emlekeztet
Hirdetesek, plakatok nincsenek az orszagban, csak propaganda celokra hasznaljak a plakatokat, igy peldaul gyakran koszon vissza Che vagy Castro az orasi kepekrol.
Ez egy nagyon felszerelt ruhabolt szeruseg.
Es a jo oreg amcsi auto mindenhol ott van. Nem csoda, ha 80 ezer van neki beloluk.
A varosnak van egy baseball palyaja, amit itt mint kiderult az alap sport. Ez a felirat ennek a palyanak a nyitvatartasat irja le.
Este megint ratalalt Nicora egy kisebb kutya. Nem tudjuk, hogy lehetseges ez, de a kutya teljesitette Nicolas parancs szavait: fekszik stb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése