A Diszno obolben

Kovetkezo uticelunk Playa Larga volt, a Diszno Obolben. A varos bejaratanal felallitott tank emlekeztet a diszno-oboli konflikusra mai napig

A cayo jutiasi kirandulasunk utan egyaltalan nem erre szamitottam. Azt gondoltam, hogy a tengerpart csak meno lehet. Valojaban ez meno, csak nem feltetlen nyugati szemmel nezve. Egy pici idobe telt mig megszoktuk a « helyi » jellegu tengerpartot. A hazak itt kevesbe szepek mint Vinalesben, sokkal kevesbe rendezett a kornyezet, nagyon sok az epitkezes. Playa Largan meg messze nincs annyi turista, mint Vinalesben. 

Ez abbol a szempontbol viszont erdekes volt, hogy bepillantast nyerhettunk a helyiek eletebe, ami termeszetesen reszint a turizmusra epul. Itt is rengeteg volt a lovaskocsi, amin mindenfelet szallitottak, ez a legalapvetobb jarmuvuk. Az utcan zajlik itt is minden. Itt epp valakinek kesuzl az uj frizuraja 

De amikor tiz percre ra arra mentem, mar valaki nagyban mukormozott. A mukorom, meg ugy egyaltalan a szines korom itt nagyon fontos ugy latom. Minden nonek, foglalkozastol fuggetlenul, meg van csinalva mindenfele szinekkel, kovekkel a korme. 

Playa Larga tobb partszakasszal rendelkezik. Az elso nap megerkezesunk utan igyekeztunk felfedezni oket. A szallasunkhoz kozel eso hely egy kisebb homokos part, ami eleg tiszta volt. A partszakaszon levo hazak, termeszetesen casa particularok, mind egyben etteremkent vagy barkent is uzemeltek. Itt toltottuk a ket playa largai estenket is.  

Nagyon romantikus volt, ahogy a nap lement, a tengerparton a helyi zeneszek jatszottak a szokasus Guantanamera es tarsai zeneket, kozben ittuk a szokasos Mojitot es Pina Coladat (en termeszetesen alkohol nelkul). 

A parton a helyi kutyak szunditottak nagyokat. A vizben pedig a helyi gyerekek bohockodtak egymassal.

Egy masik partszakaszt is meglatogattunk, ahol nagyon hosszan be lehetett gyalogolni az atlatszo vizben a homokos parton. A part maga viszont hihetetlen koszos volt. Tele volt csontokkal, nagyon szeretik itt a csirket, szerintem annak a maradekai, uvegszilankokkal, mindenfele szemettel. Nem sokat maradtunk ott.

Ezen a partszakaszon egyebkent ket kulonbozo kutya is egymastol fuggetlenul kovetni kezdte Nicolast, ime a bizonyitek.

Az elso es egyetlen playa largai egesz napunkon egy terepjaros turara mentunk, amiben minden benne volt amirol a kornyek nevezetes. A terepjarot egy kubai srac vezette, aki eleg jol beszelt franciaul. Allitasa szerint otthon tanulta meg a nyelvet egyedul konyvekbol es cdkrol mindossze ket ev alatt.

A turat, mint ahogy eddig mindent, egyutt csinaltuk a francia parral. Ok voltak egyebkent akik talaltak ezt a three in one megoldast.
Reggel madarmegfigyelessel inditottunk. Az erdoben vart rank kiseronk, egy madarhatarozoval es ket hangrogzito eszkozzel, na meg egy jo minosegu tavcsovel. 

Nagy hasznat tudtam itt venni a ket eve kapott teleobjectivemnek, sikerult par kep, illetve tavcso hianyaban (egy darab negy emberre) ezzel is kivaloan lehetett madarat figyelni.

(ezt a fotot nem en keszitettem... de gondolom ez latszik ket okbol is)

Azt ne kerjetek tolem azonban, hogy visszamondjam a madarneveket. Sikerult elkapi a nemzeti madarat (tocororo)

ranagyitva a fotora igy nez ki: 

Erre a fotora buszke vagyok, mert utolagos nagyitas nelkul sikerult ennyire jol. 

Sajnos ot csak alulrol lattam, pedig nagyon kis cuki volt

O ugyan nem tunik annyira erdekesnek, de a legkedvesebb pillanatokat jelentette nekunk, mikor meglattuk. Ez egy kisebb bagoly fajta, olyan mint egy kis maki. Egy specialis fa odujaban lakik, amit a  « madar idegenvezetonk » megdongetett es a kis ficko kikukucskalt.

Majd nezelodott es visszament az oduba, ugy hogy nem lattuk, majd megint « kopogtattunk » az ajtajan es megint kijott. Altalaban amugy ki is repulnek, kollegaja igy is tett korabban mikor nala probalkoztunk, olyan gyors volt, hogy nem tudtam lefotozni. O egybol menekult szegenyke.

Az idegenvezeto egyebkent hiheteten volt, minden bokornal tudta, hogy milyen madarnak kene ott lennie, es ha epp nem volt, akkor madarhangokat lejatszo kis mangojat bekapcsolta, es jott is a keresett peldany.

Ez utan terepjaronk a Caleta Buena partra vette az iranyt. 

Ez volt szamomra a legemlekezetesebb elmeny. Aki ismer tudja, hogy a vizzel gondjaim vannak, nem szeretek mely vizben uszni, es tengerben meg plane. Olyat, hogy a fejemet a vizbeteve nezelodjek es kozben a mely vizben usszak meg plane nem lehet rolam elkepzelni.
Meg Parizsban bevasaroltunk nekem (is) egy buvarszemuveget es egy pipat. Mondtam en Nicolasnak, hogy kidobott penz, nincs az a penz, hogy en beletegyem a fejem a vizbe.
Hat lassatok csodat, lekuzdottem a felelmeimet. 

Ez a part arrol hires, hogy termeszetes medencekkel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a nyilt tengertol sziklak valasztanak le nagyobb vizfeluleteket, medenceket, amik itt jelen esetben tele vannak szines tropusi halakkal. Mivel a viz nem homokos parton van, hanem sziklas, nagyon szepen atlatszik, lehet latni az aljat, es mivel nem mely, nem kell hozza merulobuvarnak lenni, hogy az ember lathatssa a gyonyoru szines halakat, eleg a maszk es a pipa (snorkelingnek hivjak a tevekenyseget angolul). Igy lettem « buvar » egy delutan erejeig. Persze azert ez nem nagy szam annak, akinek nincs gondja a vizzel… De nekem tortenelmi esemeny volt.

A harmadik programunk egy kisebb 2kmes korseta a Playa Larga nemzeti parkban, ahol a parkban termeszetes korulmenyek kozott elo allatokat csodalhattuk meg. 

En mar elore kozoltem az idegenvezetovel, hogy kigyot es nagy pokot ha lehet ne (Havanaban lattam az utcan oriasi tarantula meretu pokokat, szoval en ezt mar letudtam). Igy vegul «csak » krokodilokat neztunk kisebb erdei laguna szeru tavacskakban. 

Mutaott meg egy ket erdekesebb dolgot, amibol a termeszvarat emelnem ki, itt mondta, hogy ha esetleg valaha eltevednenk az erdoben, akkor hangya larvakat kell enni, mert az nagyon sok proteint tartalmaz. A gazdak ezt szoktak adni a tyukoknak is enni, ha azt akarjak hogy gyorsabban gyarapodjanak.

Este meg elmentunk a hazhoz kozelebb eso tengerpartra a naplementet megcsodalni. Nagyon hangulatos tud lenni amikor az ember a homokban szurcsolget egy jo kis kubai koktelt a palmafak alatt a naplementeben.

Azurkék tenger, homokos part.. mi kell még?

A masodik teljes Vinalesben toltott napunkon elautoztunk a Cayo Jutias nevu felszigetre.
Megint csak a francia parral mentunk, ami jocskan csokkenti mindig a koltsegeinket. A Casaban kertem a hazigazdat, hogy bereljen nekunk taxit, amivel eljutunk a felszigetre. Egy 50es evek beli Ford jott ertunk.

Reggeli utan kimentem az utcara megnezni, hogy jon e mar a taxi, es latom, hogy nagyban szerelnek egy jarganyt. A hazigazdank kozli, hogy ez bizony AZ auto. Hat hallottam en mar ezekrol a hires Vinales –Cayo Jutias utakrol, amin egy ido utan lerobbant a jargany, es egy masik mentesre erkezo hasonlo tragacs vitte el a vendegeket a vegallomasig. Az ut alapvetoen amugy nem hosszu, csak 60 km, de az uttest egyes reszeken szinte hianyzik, annyira eljart felette az ido foga, es ezek az amerikai jarganyok sem terepjaronak keszultek.

Itt tennek egy kis kiterot az amerikai autokkal kapcsolatban. Az alabbi kepek mind Havannabol szarmaznak

A Capitolium elott (az amerikai mintajara keszult)

Hogy is kerultek ide, miert van meg beloluk ilyen sok.
Az otvenes evekben, a Batista diktatura alatt az amerikai kozeposztaly eletmodelje, nagy auto, hutoszekreny, itt is megjelent, sokak megtehettek ekkoriban, hogy beszereznek egy cadillacet, fordot, buickot, tehat nagy amerikai autokat. Majd jott a Castro fele forradalom, es az amerikai kapcsolatoknak vege lett. A baj csak az, hogy a gazdasagi szankciok miatt az orszag nem tudott autot importalni. A regi amerikai autok szep lassan tonkrementek, nem volt pot alkatresz. Innentol kezdve a lakossag a sajat talalekonysagara volt utalva, hogy hogy tudjak eletben tartani ezeket a hatalmas uzemanyagzabalo monstrumokat.

Tudni kell azt, hogy Kubaban nagyon keves embernek van autoja csak ugy, ezek az autok altalaban taxik. Alltolag egy ilyen auto minimum 20 ezer euro , mely a kinyithato teteju candillekeknel 80 ezer euroig is elmehet. Ezek leginkabb ma mar Havanaban vannak, es a nyitott tetejukkel ott szaguldoznak a tengerparton es a turistas negyedekben, egy oras turaert 50 eurot kernek el.
Jelenleg 60 ezer amerikai auto van meg Kubaban,  még az USAban sincs ennyi.
Az amerikai modelleken kivul meg sok lada (moskvich) is jar az utakon taxikent leginkabb. Ezeknek az ara 8 ezer euro. A legalacsonyabb arkategoria a regi fiat 500 amit mar 4000 euroert meg lehet szerezni.  Ne feledjuk, hogy a minimalber 20 euro havonta.

A mi autonk miutan bepreselodtunk egeszen jol ment, kb ugy egy orat, majd felre kellett allnunk, ugyanis lerobbantunk. 

Ami nagyon hihetetlen, hogy a soforok ismerik egymast teljesen. Abban a pillanatban ahogy megalltunk mellenk allt egy masik auto, az is turistakkal tele, hogy megnezze minden ok-e es segitsen a lerobbant kolleganak. Miutan a mi problemank elharult, mi is tobbszor lassitottunk le autok mellett, akik a huvelykujj felmutatasaval jeleztek, hogy minden ok mehetunk tovabb.

Hosszu viszontagsagos uton jutottunk tehat el Cayo Jutiasig, ami az orszag egyik legszebb partszakasza. Az ut vege egy 10kmes szakasz, ami gyakorlatilag a tengerbe epult. 

Nagyon latvanyos rajta vegighaladni, az ut kozvetlen ket oldalan ott a viz. Hatalmas homokos tengerpart, azur kek vizzel.  Volt par turista, de vegeredmenyben kicsit olyan volt, mintha egyedul lettunk volna. Nem tudom, hogy igazabol lattam-e mar ilyen kek tengert.  Pont olyan volt mint az utazasi prospektusokban Tahiti vagy egy szebb thaifoldi tengerpart.

Este hazaertunkkor megkertuk a taxit, hogy alljon meg velunk a Los Jasmines hotelnel, ami az elso esti paledarunk mellett van. Meg akartuk meg egyszer csodalni a gyonyoruseges Vinales volgyet egy magaslati pontrol, a naplemente pedig erre a legjobb alkalom.

-