ùjra Azsiaban : Maldiv szigeteki romantika es a sri lankai emberek mosolya

Tudom tudom, még tartozom egy pàr bejegyzéssel. Tovàbbra sem fejeztem be Kubàt, Burmàból is hiaàyzik két bejegyzés, és Marokkóról mar ne is beszéljünk. Igyekszem befejezni mindezeket, amint hazaértünk. De persze màr sokszor megígértem mindezt...Amint meglesznek ígérem viszont, hogy rendszeres olvasóimat tàjékoztatom.

Na de térjünk is rà a következô ùti célunk tàrgyàra, a bejegyzést ugyanis épp Sri Lankàból írom.
Nem most indultunk azonban ùtnak. Elsô uticélunk a Maldív szigetek volt. Errôl majd utólag beszàmolok, mert ehhez mindenképpen videóval szeretnék nektek kedveskedni, ugyanis càpàkkal ùsztunk, színes halakat kergettünk és mesebeli finom fehér homokù, kristàly tiszta azùr kék szinû tengerpartokon töltöttük a nyaralàs elejét, mely megér egy külön blogbejegyzést.

Azért egy képet elôre kedvcsinàlónak beteszek, a tenger tényleg ilyen kék volt :

Eredetileg még tavaly Patagóniàba készültünk, melybôl Thaiföld lett, ami pedig àtalakult egy egyszerû térképre bökés utàn Sri Lankàvà, amit a Madliv szigetekkel kombinàltunk, mikor meglàttuk, hogy mindössze màsfél óra repülôùt, olyan sznobok pedig (remélhetôleg) sosem leszünk, hogy csak a Maldív szigetek miatt ennyit repüljünk, ezért ez egy jó alkalom, hogy a kettôt egyszerre fedezzük fel.

Nagyon kesôn érkeztünk meg Sri Lankàra, mivel a gép késett. Ami vicces volt, hogy a màsfél óràs repülô ùton volt wifink. Mikor írtuk a soförnek, hogy még 20 perc és leszàll a gép, nem is értette, hogy most akkor honnan írunk. Ingyen lehet hasznàlni a netet az Emirates gépén, és még a sebesség is elég gyors.
Tudom a kép pocsék, de ezt a repülôn fotóztam bizonyítékképpen, és el is küldtem a csalàdnak a whatsappon. Azt a fél óràt, amíg volt netem azzal töltöttem, hogy mindenkivel közöltem, hogy repülök és van net...

A sofôr akit màr jó elôre kivàlasztottam, sri lankai és tökéletesen beszél angolul, ami a legjobb, hogy még érthetô is. Ez a legjobb módja az utazàsnak egyébként. Nem tudom, hogy lehet-e itt külföldiként autót bérelni, de mindenesetre életveszélyes. Szerencsére a sofôr mögött ülök, de többször làttam màr, hogy éppen csak elkerültük a baleseteket. Nagyon érti a szakmàjàt, azt mondja, hogy olyan ez mint a need for speed. Az ùtra tévedô kutyàk (mint minden àzsiai orszàgban, ahol eddig jàrtunk itt is rengeteg van), a majmok (errôl majd picit késôbb) és a megannyi tuktuk között lavírozik, ùgy hogy a szembe sàvban is folyamatosan elôznek, és ô is inkàbb a màsik sàvban van, mint a sajàtunkban. Tehàt jobb, hogy alig làtom merre jàrunk.

A sofôrbérlés egyébként egyàltalàn nem luxus, nem vagyunk mi pénzes nyugati turistàk. Körülbelül napi 40 dollàrért plusz 10 % borravaló egész nap oda visz a sofôr amit elôre megbeszéltünk, az egész orszàgot bejàrjuk. Ebben benne van a benzin, az ô étkezése és sokszor a szàllàsa is. Tehàt egy bérelt autó àràból beutazzuk az orszàgot, ùgy, hogy közben mi nem fàradunk el.

így vàrt minket a reptéren :

A reptérrôl hàrom és fél óra autóùtra volt az elsô szàllàsunk Sigiriya vàrosàban. Mivel szerettem volna a lehetô legkevesebb idôt tölteni màsnap reggel az utazàssal, a Sigiriya szikla közelében kerestem szàllàst. Elôre sosem lehet tudni, hogy milyen környéken lyukad ki az ember. Ez most éppen a dzsungel kellôs közepe volt, ami igen érdekes egy éjféli megérkezéskor, fôleg, hogy miutàn lehet tudni, hogy az orszàg tele van kobràkkal meg mindenféle "félelmetes" àllattal, mint az elefànt példàul, melyek szàmos példànyban képviseltetik magukat a hotel körüli dzsungelben.
Végül az àllatvilàggal történô talàlkozàsunk annyiban merült ki, hogy a wc kagylóban egyszer csak egy kis béka figyelt fel rànk. Nem tudjuk, hogy került oda, mivel minden zàrva volt, a szobàt pedig olyan alaposan àtnéztem megérkezéskor, hogy még egy szùnyog sem kerülhette el a figyelmem, nemhogy egy béka. Azt gyanítjuk, hogy a wcbe felùszott. Lehetséges ez?

Màsnap reggel kiràlyi reggeli fogadott minket a kertben, mely nappal sokkal baràtsàgosabb arcàt mutatta. Sajnos még nem voltam fotózkodós kedvemben, ezért sajnos errôl nincsen képem, de a neten talàltam, itt ettünk pontosan :

A nap fô programja a Sigiriya szikla megmàszàsa volt. ùgy kell elképzelni a helyet, hogy egy nagy sík zöld tàj és a kellôs közepén egy hatalmas 200 méter magas sziklaval semmi közepén, melynek a tetején egy kiràlysàg romjai làtogathatók meg.

Sigiriya Sri Lanka egyik leglàtogatottabb helye, ami nem véletlen, hiszen különleges atmoszféràval bír. Az vörös föld, a mérégzöld buja növényzet, a hatalmas szikla és a hajdan egy pompàs birodalom romjai olyan tökéletes egységet alkotnak, hogy amikor felértünk a hegy tetejére és megpillantottuk a körben magasodó hegyeket, egyszerre mondtuk, hogy ez egy mese. Tényleg olyan, mintha egyszer csak egy mesekönyv lapja elevenedne meg. 

Az egész hely olyan mítikus. A romok közül leginkàbb a medencék maradtak fenn, melyekben alkalmi idegenvezetônk, és az utiönyv szerint is, 400 hàremhölgy fürdôzött. 

A palotarendszer két részbôl àllt. A lenti lapos síksàgon lakott a kiràly a szàraz szezonbann amikor nem esett elég esô ahhoz, hogy fent a jóval kisebb medencékkel rendelkezô palotàban elég legyen, ekkor a kiràly leköltözött az udvartartàsàval.

A hegyre egy 1200 fokból àlló lépcsôsor visz fel. Hàrom nagy kapu vàlasztja el a fenti lakosztalyt a lenti résztôl, a kobra, az elefànt (melyek hatalmas természetes kôsziklàk, ezekre a formàkra hasonlítva) es az oroszlàn, melyet hatalmas sziklàkból faragtak ki. 

Az oroszlànos a legfelsô kapu, melynek màra csak a mancsai maradtak fent. Hajdanàban az oroszlàn szàjàn kellett keresztül menni az utolsó lépcsôsoron, hogy felérjen az ember.

Itt az oroszlàn egyik mancsa, lehet làtni hogy mekkora méretekrôl van szó, a lépcsôfokok nagyon picinek tünnek: 

Igy nézett régen ki :

Sigiriya egyébként az oroszlàn torkàt jelenti, éppen errôl kapta a nevét, hogy azon keresztül lehetett felmenni a kiràlyhoz.

Mikor felmàsztunk az 1200 lépcsôfokon és megvívtunk a sok majommal, akik nem szégenlik ellopni a turistàk ételét, akàr a bezàrt tàskàból is, ez a fantasztikus làtvàny terül elénk, körbe és körbe hegyekkel és a hajdani birodalom palotàjànak romjaival.

A szemközti kisebb hegy is szépen làtszik, melyen szintén egy eltûnt kor maradvànyait lehet megcsodàlni : 

Na de ki is volt ez a kiràly, aki Sigiriyàba építette fel a birodalmàt.

Az ötödik szàzadban jàrunk, amikor Kassyapa, Anuradhapura kiràly középsô fia (nagy birodalmat épített maga is, ahova nem mentünk el, de az orszàg top nevezetességei közé tartozik) ùgw döntött, hogy àtveszi a hatalmat, hiszen rà semmi sem vàrt középsô fiùként. Az apjàn élve befalazta, az elsôszülött testvérét pedig Indiàba ûzte. Mivel tudta, hogy hatalmàt veszély fenyegeti, a csalàdi palotàtól messzebb akarta felépíteni birodalmàt, melyre a Sigiriya síksàgot talàlta megfelelônek, mivel a hegy egy nagy síksàgból magasodik ki, ezért jól védhetô. A kiràly pedig mindig szàmított rà, hogy a testvére visszajön. Mindössze 7 évbe telt, amíg felépítették a palotarendszert, nagyrészt elefàntok teherhordàsànak bevetésével. Kassyapa ezutàn még 11 évet uralkodhatott zavartalanul. Ekkorra azonban az elûzött elsô szülött csapatot szervezett maga köré és célul tûzte ki a hatalom àtvételét. Tudta, hogy nehezen tud szembeszàllni testvérével, akinek volt ideje felkészülni a ràadàsul hazai pàlyàn egy csata megvívàsàra. A testvér körbezàrta a Sigiriya hegyet és nemes egyszerûséggel kiéheztette a kiràlyt, csaknem egy hét alatt. A helyszínen az alkalmi idegenvezetônk azt mondta, hogy egy hét utàn Kassyapa lejött a hegyrôl, hogy megvívja a csatàt. Elefànthàton jött, mögötte seregei, akik àllítólag sokkal többen voltak, mint a màsik, messzirôl jött csapat. 

A két elefànt egymàssal szembement, mögötte a seregek, de Kassyapa elefàntja ki akarta kerülni a mocsàros részt ami elvàlasztotta az ellenségtôl, ekkor Kassyapa csapatai azt hitte, hogy kiràlyuk feladja a csatàt, ezért szétszéledtek. A kiràly pedig, hogy elkerülje végzetét inkàbb öngyilkos lett.

Az utikönyvünk szerint pedig a testvére ölte meg. Azok utàn hogy Kassyapa meghalt, a palotarendszer a szerzeteseké lett, utàna pedig az enyészeté. Haromszaz évvel azutàn, hogy a Kassyapa meghalt a hely az àllamé lett, de csak jóval késôbb tették rendbe, Unesco pedig 1982-ben vilàgörökségi helyszínné nyilvànította a helyet.

Holnap folytatom az utunkat Dambullàval és Kandyval, melyek utunk következô àllomàsai.