Alapvetôen el akartam kerülni ezeket a budhista templomokat, mivel Burmàban màr nagyon sokat làttunk, és szerintem azok nagyon autentikusak voltak Bagannal és Mandalayal az élen. Tùlzàs lenne azt mondani, hogy ha egy templomot làttàl akkor az összeset, de mindig az a diàkkori erdélyi utam jut eszembe, mikor rengeteg templomot làtogattunk meg, na értitek mire gondolok.
Nem beszélve arról, hogy a budhizmus hidegen hagy. Dehàt mit lehet tenni, ha a nevezetesség épp az ember ùtjàn talàlható, nincs mentség meg kell nézni.
Dambulla arról híres, hogy egy kisebb dombjàn, melyet azért nagy hôségben annyira nem vicces megmàszni, nagy méretû barlangokban különféle méretû és fôleg szàmù budha szobrokat àllítottak ki, melyek egészen az elsô szàzadtól kezdve folyamatosan gyûltek. A hely fontos zaràndoklathely a budhistàk részére.
Engem ezek a barlangok annyira nem érdekeltek, viszont a kilàtàs pazar volt.
A màsik fénypontja a làtnivalónak a hatalmas létszàmban jelenlévô majmok jàtéka. Az elsô pàr majmot még Sigiriyànàl làttam, amikor a turistàk tàskàjàból kiloptàk a kajàt, itt viszont egy egész hadseregre való majom szórakoztatta a turistàkat. A majmok egyébként itt is "lopàssal" keresik a kenyerüket, de leginkàbb nem a turistàktól, hanem a hívek àltal Budhànak ajàndékul hozott mindenféle ehetô dolgot lopjàk el. Amugy szerintem tudjàk is, hogy az nem nekik van ott, làttam ugyanis egy majmot kókuszdiót lopni, làtszott hogy sunyin levadàssza a kosàrból, majd elszalad vele és gyorsan zabàlja, nehogy elvegyék. Vicces àllatkerten kívül majmokkal talàlkozni.
Ez itt egy sigiriyai majom:
Ezek meg a "sima majmok", akikkel mindenütt lehet talàlkozni. Ezt a hatalmas csalàdot Dambullàban csodàlhattuk meg:
Ez itt a lopós majom:
ôk meg a következô generàció tolvajai:
Utközben még megàlltunk egy nagybani zöldség-gyümôlcs piacon is, ahol leginkàbb a hatalmas kupac banànok voltak figyelemre méltóak.
Ez pedig a híres jack fruit. Hatalmas fàn terem, ezt zöldségként eszik. Kisebb testvérét a durian fruitot gyümölcsként nyersen fogyasztjàk. Nagyon közkedvelt àzsiàban, elôször Burmàban làttuk. A Durian nagyon erôs szagàról ismert, àllítolag egyes orszàgokban tilos tömegközlekedésen magànàl tartania az embernek, különben leszàllítjàk. én nem érzem annyira büdösnek, de sokak szerint hànyàs szaga van. A Jack Fruitot, tehàt a nagy testvért, csak itt làttuk eddig, ezt currynek csinàljàk meg, azaz sokàig fôzik és egyfajta feltét lesz belôle, melyet rizzsel fogyasztanak.
Mi is kipróbàltuk Kandyban, a hàziasszony készített nekünk vacsoràt indulàskor. Azóta Nicolas csak sima rízst tud enni, lehet hogy a Jack Fruit tehet róla?
Még egy jó két óràba telt mire Kandyba értünk. Szerencsére elég sok cikket olvastam az orszàg màsodik legnagyobb vàrosàról, ezért egyàltalan nem vàrtam egy romantikus csodàra. Ennek ellenére volt benne részünk, de nem a vàrosközpontban, hanem fent a Kandyt körülvevô hegyekben, ahol a szàllàsunk talàltam. Fantasztikus kilàtàsban volt részünk és ùgy érezthettük magunkat mint otthon, mivel a csalàd hatalmas vendégszeretettel fogadott minket.
Kilàtàs reggel és este (sajnos mint szinte bàrhol Sri Lankàn, a hegyeket ritkàn làtni köd-füst nélkül, de làtszik, hogy van benne potenciàl):
A szàllàs amùgy vicces volt, ugyanis az elôzô éjszakai wcben talàlt cuki béka utàn, most megint kaptunk egy kis "köszöntô ajàndékot" mégpedig az eddig még csak dzsungeles realitikben làtott, megfélemlítésre gyakran hasznàlt, hatalmas csotàny(ok)at, tenyér nagyszàgù példànyokról beszélek. Fotó nincs bocs. Azért írom többes szàmban, ugyanis amint eltettünk egyet (amùgy mindig félholtan estek be), a làb alól, egy pàr óràval késöbb egy tàrsa megint a fürdôszoba padlójàn kötött ki. Azért azt tudni kell, hogy ez a szàllàs is eleggé a természet làgy ölén helyezkedett el.
A hàzigazda tökéletesen beszélt angolul, Londonba jàrt egyetemre, a testvérei is mind külföldön laknak és angol nyelvterületen dolgoznak. A felsô középosztàlyba tartoznak, de az is lehetséges, hogy a gazdagabbak közé. Amíg velük voltunk, minden este egy magàntanàr jött a fiùhoz, példàul közgazdasàgtant tanítani, mivel idén érettségizik a kisebbik gyerek.
Eredetileg azt hittem, hogy hotelt béreltünk, de aztàn kiderült, hogy ez az un. homestay, amit màr Kubàban is nagyon élveztünk. A csalàdfô egyébként annyira szóval tartott az elsô este, hogy alig tudtunk tôle elbùcsùzni. Allandóan érdeklôdtek, hogy minden rendben van-e, nagyon segítôkészek voltak. Egész nap a TV elôtt ültek és amerikai csatornàkat néztek. Erdekes volt belepillantani egy helyi csalàd életébe. Persze ôk nem àtlagemberek, nagyon elit helyen laknak és a lakàsuk olyan volt mint egy palota, tele faragott fàból készült bùtorokkal a vilàg minden tàjàról.
Kandyban màsnap nem voltunk valai aktívak, valahogy ezek a nagy àzsiai vàrosok a nagy nyüzsgéssel, kosszal, nehezen bevehetôk a mi európai gyomrunknak.
Hàrom program volt tervbe véve, melybôl kettô lett igazàn.
Reggel a "kihagyhatatlan" budha foga templommal kezdtünk.
Igen nem vicc, budha foga.
A legenda szerint Budha egyik fogàt egy hercegnô csempészte àt Indiàból a hajàban a negyedik szàzadban. A fogat utàna az uralkodók mindig magukhoz közel tartottàk, és templomot építettek neki. A fog egyébként nem làtogatható, egy hatalmas aranyozott dobozokból àlló részben van, mely elôtt a hívek imàdkoznak és lotusz (nemzeti viràg) viràgot tesznek az oltàrra.
A templom körül mindenki viràgot àrul:
Az utikönyvünk szerint egyébként aki làtta màr a fogat, azt mondja, hogy pont ùgy néz ki, mint egy bölény foga. Mindenesetre egy luxus palotàt emelt neki az egyik kiràly a Kandy tó partjàn, ami egyébként egy mesterséges létesítmény, és ez lett volna a màsodik program. De mivel a templom elvitte az idôt, nem sétàltuk körbe. Ennek az az egyszerû oka volt, hogy a templomba csak hosszù öltözetben lehetett bemenni, ezért mi egy óràt töltôttunk azzal, hogy Nicolasnak (185cm) a kis manó méretû sri lankai férfiaknak szànt boltokban nadràgot keressünk. Végül két szuper nadràggal lett gazdagabb, de nagyon sokat felpróbàlt. A nadràgokat egy (az elsô?) bevàsàrlóközpontban vettük, ami màr egy igazi kuriózum volt nekünk. A szintek a különbözô típusù portékàk szerint voltak felosztva. A földszinten pedig egy szintetizàtoros és hegedûs banda nóta stílusban nyomta a Despacitot. Hihetetlen, de ez a dal tényleg bejàrta a vilàgot. A maldív szigeteken a hajónkban többször is meghallgattàk a snokrelinges tùràink soràn.
Az utolsó program a botanikus kert bejàràsa volt. Ez tetszett egyedül a vàrosból egyébként a hatalmas pàlmafàkkal.
Meg ilyen fura egy irànyba kanyarodós fàkkal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése