Nico & Lulu autour du monde : Trinidad a szines hàzak vàrosa

Playa Largabol busszal jutottunk el majd negy oras ut utan Trinidadba. Sajnos eleg keson ertunk a varosba, igy a varos epuleteinek egy reszet nem tudtuk meglatogatni, 5 orakor ugyanis minden beazart. Ez persze a bankok es penzvaltohelyek fel 4es bezarasahoz kepest meg keson is van. Eztan az utcakon setaltunk, zenet hallgattunk es koktelt (mint mindig) ittunk a foter lepcsoin.

A hatterben a katedralissal (feher laposabb epulet) es a foterrel

Dominozo ferfiak. Sok varosban lehet oket latni, de itt voltak a legtobben. Az emberek az utcan elik az eletuket nem a facebookon.

Helyi busz. Egy regi orosz teherautora tettek egy busz "dobozt". Kapaszkodok is vannak benne.

A varos szamos palotajanak egyikenek az belso udvaran

Ugy dontottunk hazaugrunk egy pillanatra mielott vacsorazni mennenk. Hat nem eleredt az eso. De nem am sima kis esocske volt ez, konkretan tropusi vihar, amiben 2 perc alatt akkora folyo keletkezett az elottunk allo utca kozepen, hogy nekifutasbol sem lehetett volna atugrani, igy vartunk es vartunk, persze kozben teljesen szetazva. Vegul feladtuk es atgazoltunk rajta. En nem tudom ki talalta ki azt, hogy az eso (legalabbis ha nincs hideg) romantikus. Nem az… a szallasunktol 50 meterre rekedtunk egy jo fel orat, abban remenykedve hogy csak elall. Es nem. 30 fokban is valamiert hideg erzese van az embernek az esotol.

Az eso egyebkent az egesz trinidadi ket es fel napos kalandunkat vegigkiserte. Nehez igy varost nezni, foleg, hogy ez egy olyan varos, ahol az ember leginkabb kint tolt idot, az utcakon, az szines hazak kozott lofralva.

Az elso teljes napunkra ket programot tuztunk ki magunk ele. Ehhez pedig egy taxit szereztunk a szallasunkon keresztul.

Persze ez is, mint minden taxi nem jol sult el. Azt hiszem mi nagyon benak vagyunk ebben az alkudozasban, ok meg nagyon erosek. Megallapodtunk elozo este a szallasadonkkal, hogy a taxi 30 euroert vegigvisz minket a Los ingenios volgyon. Kozben vegiggondoltuk a programunkat, es ugy dontottunk, hogy meg a tengerpartra is elmennenk, ami Trinidadban egesz szep. A szallasadonknak mondtuk is, persze nem ismeteltettem el vele, hogy akkor ugye az is benne van meg a 30 euroban.
Odaertunk a tengerpartra, es hat persze, hogy tobbet akart a kis tolvaj. Ez volt egyebkent a sokadig alkalom, hogy ladaval utazhattunk.

A deleotti program tehat taxis korbejarasa volt a Los Ingenios volgynek.

Amit Trinidadrol tudni kell, hogy az 1850es evekig hetven cukortermelo uzem mukodott a kornyeken. A 18. Szazad es utana a 19. Szazad elso fele a regio aranykora. 1846ra Trinidad es kornyeke a negyedik legnagyobb gazdasagi erovel rendelkezo regio lett az orszagban.
A cukrot cukornadbol nyertek, leginkabb rabszolgak es allatok munkajan keresztul. Tobb szazezer rabszolga dolgozott a foldeken a vilag minden pontjarol, meg kinaiakat is hoztak. A cukrot europai exportra keszitettek a spanyol gyarmatositok. Nagyon meggazdagodtak a kornyek gyarai, tobb szaz rabszolgat dolgoztattak birtokonkent. Majd eljott a rabszolga felkelesek ideje, a cukor ar zuhanasa (cukorrepa termeles fokozodasa miatt Europaban) es a termofold is egyre kevesbe hozta a tervezett hozamot az eveken at tarto eroltetett termeles miatt.
Elsokent egy magaslati pontrol csodalhattuk meg a volgyet, majd egy birtok (Borrell csalad) romjaihoz ertunk, ahol egesz jo angollal egy nyugdijas kubai ferfi (szamitastechnika tanar nyugdijazasa elott, akinek a hobbija az angol tanulas es a tortenelem) tartott nekunk eloadast errol a letunt korrol es a cukorgyartasrol.

Allitolag a helyen otszaz rabszolga elt nagyon rossz korulmenyek kozott. A birtokon cukrot gyartottak es rhumot a cukorgyartas mellektermekebol.
A cukorgyartas soran hengerek koze tettek a cukornadat, amit vegigtoltak rajta es igy kipreseltek az edes nedut. Ehhez a preseleshez malomkereket hasznaltak, amit gozzel hajtottak, vagy pedig korabban allatok vagy rabszolgak hajtottak a kereket. A kinyert nedut kulonbozo desztillacios folyamaton vittek vegig, a cukrot agyagedenyekben tarolva. Nem teljesen ertettem hogyan. A gyartas soran az edeny aljaban osszegyult edes anyag nem olyan jo minosegu mint a cukor, ebbol keszitettek a rhumot utana, amit eloszeretettel adtak a rabszolgaknak reggelente, hogy « motivaljak oket ». A rabszolgak nehai egy-egy szabadnapjan is kaptak jo sok rhumot, hogy legyen kedvuk utana dolgozni. A birtok osszes megmaradt epuletet letarolta a 2016 oktoberi hurrikan, kiveve a tornyot, mely az udvar kozepen all. Ez a torony szolgalt a rabszolgak megfigyelesere.

Amennyiben egy rabszolga megszokott megkongattak es kutyakkal es lovakkal indultak a megkeresesere. Ugyaninnen harangoztak, masik harangot megkongatva, ha tuz utott ki.

A tulajdonosnak tobb villaja volt Trinidad belvarosaban is, ezek a mai tortenelmi negyed legszebb epuletei (Museo romantico, Palacio Centro ,aminek a tetejerol fantasztikus kilatas nyilik a varosra). Ezek kozul parat az elso nap este meg is latogattunk, onnan keszultek a fenti magaslati kepek.

Ellatogattunk meg egy igazi Haciendara is, ami egy hatalmas birtok, ma muzeumkent uzemel. Sajnos nem tudtuk megjegyezni a nevet….

Vegul fantasztikus kilatasunk nyilt a Torre Iznaga toronybol. A tulajdonos rabszolgakkal kereskedett. A 43 meter magas torony szerintem a rabszolgak megfigyelesere szolgalhatott, mint a tobbi birtokon.
Fantasztikus latvany nyilik a volgyre.

A toronyhoz vezeto uton pedig helyi asszonyok aruljak a kezzel himzett teritoket. Nagy volt a kisertes, hogy vegyek egyet. Gyönyöru latvany volt a napra kiteritett feher leplekkel ovezett ut a toronyhoz.

A toronybol lehetett latni a gozvonatot is, amivel regebben a cukrot szallitottak az egyes haciendakra. Ma turistalatvanyossag. Azt hiszem gyalog sokkal gyorsabban lehet haladni mint a vonattal. Igy legalabb nem okozott tul nagy problemat lefotozni, annyira lassu volt.

A delutant az Ancon parton toltottuk, Trinidad gyonyoru kekvizu homokos strandjan.

Trinidadi masodik teljes napunkra befizettunk egy csoportos kirandulasra. Valahogy nekem ezek mindig csalodast okoznak, de mivel itt mar nem voltak velunk francia tarsaink, es a taxi koltsege ket emberre igen magas, ugy dontottunk, hogy ez a legkoltseghatekonyabb mod. Persze igy sem volt olcso mulatsag.
Trinidadtol egy korulbelul 15 km-re fekszik a Topes de Collantes hegyseg, ahonnan tobb kirandulo utvonal is indul. A hegyekbe nem lehet csak ugy egyszeruen feljutni, eleg sok az eso arrafele illetve az utak is nagyon meredekek. A turistakat 20as csoportokban viszik ilyen nagy orosz teherautokkal.

A platora szereltek fel uleseket, melyeket felulrol a teto fedett az esetleges vizesestol, de oldalt semmi sem volt, igy kicsit tartottunk is tole, hogy egy nagyobb esozes tonkreteszi az elmenyt. Azt nem mondom, hogy nem esett, az esokabat elokerult, de inkabb parasnak mondanam az idojarast mint nagyon esosnek.
A hegyvideken az emberek 75 % a mezogazdasaggal foglalkozik, ami leginkabb kavetermesztesbol all. A kavenak ugyanis sok eso, feny es arnyek kell, ami ezen a videken adott, az esot legalabbis alairom.
Elso allomasunk egy kis kavezo volt az erdo kozepen a hegyekben. Itt elmagyaraztak , most mar masodjara utunk soran, hogyan keszul a kave.
Ezutan turank kezdetet vette. A Topes de Collantes hegysegben tobb vizeseshez is el lehet jutni kulonbozo turakkal. A mi turank nem is ott volt, mivel mar nem volt ra hely, hanem meg onnan is eszakabbra mentunk a Guanayara parkhoz.

Az idegenvezetonk az ut elejen bemutatott par fat, fokent gyumolcs fakat, amelyek az erdoben teremnek. Majd megerkeztunk a vizeseshez.

Egy picit tovabbhaladva eljutottunk egy kisebb « vizgyujto » medencehez. Ebben aki akart furodhetett, Nicolas elt is a lehetoseggel, es felfrissitette magat a kubaiak altal nagyon hidegnek tartott vizben.

A tura soran a turavezeto beszet nehany farol, tobbek kozott errol, aminek a nevet nem jegyeztem meg presze. A fanak hatalmas levelei vannk, melyek felul sotet szurkek, alul pedig feherek ha a levelek szepen kisimulva neznek a nap fele jo ido lesz, ha osszegongyolodnek, mint itt a kezemben, akkor vihar lesz. Allitolag a mezogazdasagban dolgozok ezt hasznaljak idojarasjelentes helyett.

A masik erdekesseg, amit most magyaraztak el nekunk igazan (remelem eddig meg nem irtam rola) az a Palma real, Kuba nemzeti faja. Nagyon sok helyen megtalalhato a szimbolum. `

A fa harom reszbol all. Az also belul szivacsos resz a torzs, mely nagyon hajlekony es kivulrol nagyon kemeny reteg fedi. Legelul talalhato meg a torzs reszekent egy kb harom meteres resz, mely folyamatosan leveti kulso hejat. Vegul legeslegfelul vannak a levelek. A kozepso resz levetett hejat nagyon sok mindenre hasznalhak fel. Peldaul madzag keszitesere, a gyerekek "szankozasra". De valamiert erzem, hogy ezt en mar egyszer leirtam, es akkor sokkal jobban...

Mikor hazaertunk setaltunk egy nagyot a varosban, mivel az elozo esteken esett az eso. Majus elseje volt éppen aznap, ami gondolhatjatok, hogy a kommunista Kubaban nagy ünnep. A kirandulas miatt lemaradtunk a nagy reszerol, de azert meg a kozeli nepszeru teren igy is talaltunk par mulato embert delutan. A sort hatalmas teherautokbol mertek, muanyag uvegekbe. Mindenkinek ott volt a maga kis uvege, es csak ujratoltest kert.
Az emberek hatalmas hangfalakon szolo zenere tancoltak. Nem tudom, hogy hanykor kezdodott a buli, de amikor ezt a posztot irom mi mar reg Baracoaban vagyunk, es megtudtam, hogy itt peldaul reggel 7kor kezdtek a « bulit » a felvonulasokkal, aminek kovetkezteben delre mar mindenki teljesen reszeg volt.