Trinidadbol Baracoaba : hosszu veget nem ero kalandos ut

A ket hetes utunk legrizikosabb reszehez erkeztunk. Amikor az utat terveztem, ami tobb hetembe telt, valamiert megfogott Baracoa. Ha a terkepen megnezitek a varos a sziget legkeletebbi csucskeben fekszik. Elegge elszigetelve. Santiago de Cuba (Kuba masodik legnagyobb varosa) relative kozel van hozza, korulbelul negy ora buszutnyira, Havannatol pedig szerintem vagy 30 oranyira lehet nemi tulzassal.

Utunkat Trinidadbol a ket nappal korabbi taxisoforrel tettuk meg az ejszaka kozepen Sancti Spiritus busz allomasra. 23 orakor indultunk, a busz pedig hajnali 2kor indult, 1 ora fele az allomason voltunk. Azt tudni kell, hogy Kubaban nincsenek kivilagitva az utak, ezert a taxik es amugy senki sem kozlekedik (szivesen) ejszaka. A vilagitas meg csak hagyjan, a fo gond az, hogy allatok vannak mindenutt az ut menten. Nappal meg csak eszbekap az ember amikor egy kecske baktat at az uton, vagy egy ökörszekér, de éjszaka nehezebb észrevenni. Persze mi sem kerulhettük el a « showt », ugyanis egy lo nagyban vagtazva elénk szaladt a semmi kozepébol, majd egy masik allat, talan szarvasmarha. A sofor rutinosan kapta el a kormanyt. Itt megemlitenem, hogy amikor meg Vinalesbol mentunk Playa Largara, volt egy akkora lovas baleset, hogy majdnem elsirtam magam. Egy taxi utott el egy lovat es a kicsinyet. Nem tudjuk pontosan mi tortent, csak lattuk, hogy a lovak a foldön szenvednek.

A buszallomas eleg hihetetlen es szurrealis volt az ejszaka kellos kozepen.  A busz ut nagyon hosszu volt, reggel fel 9re ertunk Holguinba. Alapvetoen jo lett volna, de olyan ket orankent megalltunk egy-egy nagyobb varoshoz erve. Holguinban majd taxit kellett fognunk, hogy el tudjunk jutni a repterre, ahol at tudjuk venni a berelt autonkat, amivel este 8 orara ertunk Baracoaba.

Na de ne szaladjunk ennyire elore. Az uttal kapcsolatban ket fo aggalyunk volt, ami kozben negyre nott. Hallottunk a francia pàrtol, akik utolértek minket Trinidadban, amikor mi mar épp onnan keszultunk elmenni, hogy az o buszukat toroltek, ami ugyanezzel a tarsasaggal volt. A masik aggalyunk az volt, hogy a buszjegyunk nem a jo napra szolt. A busz ugyanis majus 1-en hagyta el Havannat, mi viszont majus 2-en hajnali 2kor szalltunk fel ra utkozben Sancti Spiritusban ugye, igy nem volt egyertelmu, hogy melyik napra kell jegyet venni.
A kovetkezo nagyobb felelmunk az autohoz kapcsolodott. Akarkivel beszeltunk mindenki azt mondta, hogy az autoberles egy atok ebben az orszagban. Eleve tobb honapra elore le kell foglalni a jarmuvet, ugyanis az embargo miatt nagyon keves van, turista aki berelne viszont annal tobb, ezert az autok (foszezonban akar 6 honapra elore) egyszeruen elfogynak. Ezzel egyutt ott a problema, hogy ha egy auto lerobban a kovetkezo turista kesobb vagy egyaltalan nem kapja meg az autojat. Ez a rendszer tobb oras, napos varakozasokhoz vezet, ami boritja az ember programjat.
Tehat elegge feltunk tole, hogy az auto nem lesz a repteren, ahova elmegyunk erte.
Tenyleg hatalmas szerencsenk volt ugyanis az auto is ott volt, es meg varni sem kellett ra.

Eleg sok reszeges ember varta csaladostul a hosszutavu buszokat, ok valoszinuleg a majus 1-i unnepre jottek. (mondjuk pont ezen a kepen ok nem latszanak...)

Az autoberlos ember viszont figyelmeztetett minket, amit reszben tudtunk mar, hogy az ut Holguin es Baracoa kozott Moa-n keresztul az orszag egyik, hanem a legrosszabb minosegu uthalozata.
Ezen kivul arra is figyelmeztetett, hogy van valami folyo ami neha kiont es nem lehet atmenni az uton. Na ezzel nem szamoltunk, nem is igazan ertettuk melyik folyora gondol, es hogy az hol van a 260 kmes tavolsagon.
Javasolta, hogy keruljunk egy hatalmasat Santiago de Cuba fele, ami minimum 100 kmel hosszabb es konkretan a hegyeken vezet at, szoval az sem egy forma 1es korpalya.

Elegge berezeltunk emiatt a folyo ugy miatt, meg ugy egyaltalan, hogy az ut is rossz es a ficko ra akart beszelni minket a masikra. Mielott elindultunk a nagy utra a repterrol bementunk Holguin varosaba, amit egy ebed erejeig (a foternel volt) meg is latogattunk. Nem egy turista kozpont, ezert erdekes is volt egy kis idot ott tolteni. Kerestunk egy helyet ami koran nyit es benne volt a turistakalauzunkban. Altalaban nem nagyon merunk olyan helyen enni amirol elore semmi infonk, vagy legalabb valaki az adott orszagban az utunk soran nem ajanlotta.
A hely, elvileg egy vendéglatos iskola, ahol a tanitvanyok foznek, es az etel kivalo.
A holgy kihozott nekunk egy menut, amin korulbelul 5 fele foetel volt, 3 fele korettel.
Kertem egy foetelt majd mondja hogy nincs, kertem egy masikat az sincs. Kiderult hogy csak sult csirkecomb van. Mondom nem baj, azt ebben az orszagban legalabb nagyon jol csinaljak. Na de gondoltam, hogy legalabb a koreten kicsit valtoztatok a szokasos rizs-reszelt kaposzta-paradicsom kombon. Kertem tehat sult zoldseget. Az sincs… OK.  Akkor adjon ami van, rizst. Mit kernek inni ? En egy Tukolat (itt nem nagyon van coca cola, csak nehany helyen arulnak Mexikobol hozottat) a helyi kolat kertem. Van de nem hideg, kerik, hogy varjak egy orat.
Az etel finom volt , de ha csak csirke van akkor az etterem nevet valami csibefogokra kellene valtoztatni.

A kepen mi egy rohadt hosszu faraszto busz ut utan es egy meg farasztobb izgalmas auto ut elott, tukolat es sort iszogatva  varjuk a csirkeket.

Az etteremben volt egy amerikai turista aki harom helyi idegenvezetovel beszelgetett az eppen zajlo zenei fesztivalrol. Megkerdeztuk oket, hogy mit tudnak az utrol. Ok is azt mondtak, hogy menjunk Santiago fele, es hogy nem lehet tudni, hogy az ut jarhato e a folyo miatt. Ez a folyo ugy egyre titokzatosabb lett.

Vegul ugy dontottunk, hogy belevagunk a nagy kalandba, es egy almatlan buszos ejszaka utan nekivagunk a sok oras auto utnak, egy olyan orszagban, ahol az uttest gyakorlatilag az elet fo szintere, es nem sok szabaly van az utakon.
Eleg jol haladtunk az elso 150 kilometeren, mar arrol almodoztunk, hogy meg mielott Baracoaba erunk, majd megallunk a tengerparton furdozni.

Ekkor Moahoz ertunk. A hely olyan mint a pokol. Az orszag legmocskosabb resze. A tengerparttol nem messze epitettek fel tobb Nikkel kitermelo gyarat. A hatalmas kemenyek sotet fekete fustot eresztenek. A fold nagyon furcsa  szinu, es a fak a kornyeken egyaltalan nem termeszetesen nonek.

A gyaraktol nem messze pedig kecskek legelesztek nyugodtan, es emberek laktak.

A varos utan kozvetlenul megalltunk egy benzinkutnal, amibol itt annyira keves van, hogy fel tankkal nem erdemes jatszani, mert lehet, hogy nem lesz eleg a kovetkezo kutig.
A benzinkutnal odajott hozzank egy eleg furcsa helyi. Nem tudom, hogy a nikkel gyartol vagy mitol, de nem tudtam eldonteni, hogy hany eves (10 es 20 kozott barmi) es hogy fiu-e vagy lany. Mindenaron kommunikalni akart velunk es valami dehidratalasrol beszelt. Es mutogatta, hogy viz es a vallaig. Ekkor azt gondoltuk, hogy hu hat o is a folyorol beszel, mi lesz igy velunk. Ha Moabol kellett volna majd 200 kmt visszafordulni, hogy utana elinduljunk a 400 kmes santiagon at vezeto utra, hat nem ertunk volna oda masnap reggelre sem, foleg, hogy itt ejszaka nem szabad vezetni, ahogy azt mar korabban emlitettem.

Rajottunk, hogy a gyerek csak penzt akart, mint itt altalaban mindenki, aki elkezd turistakkal beszelni. De azert bogarat ultetett a fulunkbe, mert egyertelmuen a vizrol beszelt es hogy magas.
Azt gondoltuk, hogy a ketseges folyo pont a varos utan fekszik, amikor odaertunk lattunk is egy folyot, ami gondoltuk, hogy nagyobb esozeskor kionthet, megnyugodtunk, hogy nem igy volt, es folytattuk az utunkat. Az hogy az uthalozat rossz, az eleg relativ, korulbeul 60kmes szakaszon az aszfalt annyira ritka volt, mint mirelit pizzan a mozzarella. Tehat nem volt. Ekkor nagyon halasak voltunk, hogy picit tobbet szantunk az autora, es nem egy vacak geely (kinai marka) varosi autoval indultunk neki az utnak, hanem egy suzuki jimmy terepjaroval.

Amikor mar egeszen kozel jartunk Baracoahoz meglattuk, hogy mirol is beszelhetett korabban mindenki. Tortent ugyanis, hogy tavaly oktoberben a tersegben hatalmas vihar pusztitott, tobb mint 200kmh szellel, ami rengeteg hazat lerombolt, es tobbek kozott ezt a hidat is, ami Baracoat osszekoti a vilaggal (a varos masik oldalrol Santiago de Cuba oldalarol megkozelitheto).
A lerombolt hid helyett sokaig nem volt semmi, autoval nem lehetett kozlekedni a ket part kozott, egy barka vitte at a szemelyeket. Par honappal kesobb betontomboket helyeztek a vizbe, ami olyan, mintha az ut haladna tovabb a vizen, csakhogy kisebb esozeskor a folyo ellepi a « hidat » igy elvalasztva a ket oldalt egymastol ki tudja mennyi idore. Szerencsere szarazon at tudtunk kelni a masik oldalra.

Mikor megerkeztunk a varosba hatalmas zuhatag kezdett esni, igy hiaba erkeztunk meg a szallasunk ele fel oran at koroztunk a terepjaroval a varosban, varosnezes a viharban cimszoval.

(ez még nem Baracoa de mar majdnem, és az eso zuhog)

Mielott a hidon athaladtunk megalltunk azon a tengerparton (Maguana), ahol a nap elejen meg a kis furdozesunket tervezgettuk... epp arra volt idonk, hogy ket fotot csinaljunk aztan mentunk is tovabb, hogy nehogy rank esteledjen, es a vihar is kozlegett. Egy arva lelek sem volt a parton... Nagyon varazslatos hely volt, foleg igy vihar elott.

A 24 oras utazas utan nem termeszetes a mosolyunk... de megerte

A taj pedig fantasztikus, teljesen mas mint a sziget tobbi regioja. Olyan mint egy Amazonas, nekunk legalabbis, akik nem jartunk ott..